Célpont neve

Pál-völgyi-barlangrendszer

Ország: Magyaroroszág

Legközelebbi település: Budapest

GPS koordináta: 47.53289, 19.01628

Célpont leírás

Sorsfordító felismerés lehet, amikor rádöbben valaki, hogy nemcsak a föld felett, hanem a föld alatt is lehet túrázni, és Budapest azon ritka fővárosok közül való, ahol ezt helyben meg lehet tenni. Akit megérint ez a világ a maga különleges szépségével, ez a csapatsport, ahol nincs verseny, vesztes és nyertes, könnyen válik megszállottjává.

Az, hogy valójában hol van Magyarország leghosszabb barlangja, nem tudjuk. Sokan vélik úgy, hogy talán a Bükkben. Az, hogy Budapesten van a leghosszabb ismert barlangunk, annak köszönhető, hogy a sok lelkes fővárosi kutatónak elég egy buszra felülnie a Kolosy téren, és perceken belül már ott állhat az ismeretlen kapujában.

Egy barlang hossza állandóan változik. Jobbára a víz alakítja ki, eső- vagy hévíz, ekkor növekszik a járat. Majd, amikor a víz elapad, akkor a barlang lassan pusztulni kezd, az agyag szép lassan pereg a kövek közt, és évezredek alatt lassan feltöltődnek a sziklaüregek. A barlangi kutatás során ezeket az agyagdugókat távolítják el, és így újra bejárhatóvá válik a korábban kialakult járatrendszer.

Azt rég óta erősen gyanították, hogy a Pál-völgyi-kőfejtő körül található üregek egyetlen összefüggő, hatalmas barlang részei, amelyet, mint mint lyukas sajtot a fagylaltoskanál, elmart a felszíni kőkitermelés, de pont az eltömődések miatt sokáig – sőt még ma is – az egyes bejáratokról vannak elnevezve a részei: Mátyás-hegyi-barlang, Bagyura-barlang, Gábor Áron-barlang, Pál-völgyi-barlang, Harcsaszájú-barlang stb. Az 1980-as évektől meg-megélénkülő szorgalommal folyamatosan keresték e barlangok között az átjárást, és 2011 decemberében sikerült az utolsó részeket is „összegombolni”. Elméletileg tehát bármelyik bejáraton be lehet menni, és bármelyik másikon kijönni, de ezek az apró átkötő folyosók gyakran olyan félelmetesen szűkek, ritkán jártak, hogy harcedzett veterán barlangászok is megfontolják, vállalkoznak-e például egy Mátyás-hegyi – Pál-völgyi átmenőtúrára. Egy barlangi felfedezés sok-sok ember, és több egyesület éveken, sőt évtizedeken át tartó hűséges munkájának – és nem kis részben szerencséjének – eredménye. Sokan vannak, akik kitartásuk miatt megérdemelnék, hogy egy új szakaszba először lépjenek be, az ott talált termeket elnevezzék, és mégis, úgy adódik, hogy távollétükben történik a továbbjutás. 2008.július 21-én történt az első cserkészbarlangászokhoz köthető felfedezés, amely jelentős serkentő erővel bírt a többi helyben kutató csoport számára is. Úgy adódott, hogy a 293-as, 442-es és 937-es cserkészcsapat tagjai voltak aznap este bontani a Harcsaszájú-barlangban. P. így mesélt másnap este a Gádoros-hasadék felfedezésének pillanatairól: „És akkor egyik ütésemre, a gyalásó nyomán, egy akkora lukon, mint egy húszforintos, hirtelen beomlott az agyagfal, és mögüle hűvös levegő, huzat csapott az arcomba. Azt hiszem, belyukadtunk, srácok! – mondtam. G. és D. kérdezte persze: Hülyéskedsz? Mondom, dehogyis hülyéskedek, ezzel nem viccelnék egy percet se. Miközben ástam, persze,gondoltam rá, hogy be lehetne egy ilyent nyögni tréfából, de aztán az ugrott be, hogy áh, ez annál sokkal szentebb dolog, egy barlangi felfedezés, és én, aki másodjára vagyok itt, nem fogok ezzel bolondozni. Gyorsan helyet cseréltünk, és D., aki mögöttem volt addig, most maga ment előre, és amint meglátta a lyukat, üvöltözni kezdett a lelkesedéstől. Akkor már ő folytatta a bontást. Egy kő állta utunkat, és látszott, hogy ha azt kiszabadítjuk, akkor már be tudunk férni az új járatba. Azzal a kővel szenvedtünk legalább egy órát, mellette az agyagból már nem tudtunk volna lefaragni, mindenhol körben a szikla vett körül. Kifelé nem tudtuk húzni, mert túl szűk volt a nyílás, így végül úgy döntöttünk, hogy belökjük, és reménykedtünk, hogy nem tesz tönkre semmit. Bevilágítva látszott ugyanis, hogy a termecskének, ahová bejutottunk, az egyik fala egybefüggő gyönyörű hófehér gipszkristály és cseppkőlefolyás. Belöktük, szerencsére nem tört össze semmit. D. akkor levetkőzött, levette a sáros overallját és a gumicsizmáját is, csak zokniban és a műnyúlban lépett be az új részbe, hogy nehogy bepiszkolja a kristályokat. Én is levettem a pulcsimat, és követtem. Nem is terem, hanem egy kisebb hasadék volt, de nagyon keskeny, alig három méter magas és nagyon keskeny, szilvaszerű keresztmetszetű, ahol középen egy hatalmas szikla zárta el a továbbjutást. Azt hittük, elakadtunk, de végül, a két oldalán egy-egy nagyon-nagyon keskeny nyílást fedeztünk fel, az egyiknél tágítgattuk az agyagos részt, és végül sikerült átgyűrnünk magunkat rajta. És ott már szépen kitágult a hasadék, tudtunk szerteszéjjel menni. Nagyon sok felé indultak járatok, nem is néztünk be mindenhova. Elsősorban előre mentünk és csodálkoztunk, hogy milyen óriási mélységek vannak. Mi ugyanis a hasadék közepére értünk ki, lefelé és fölfelé is messzire fel lehetett látni. Oldalt egy folyosó nyílt, amiről egy komplett cseppkőcsillár lógott, nem is fátyol vagy zászló, valódi csillár, kör alakú tárcsa, és persze minden képződmény makulátlan tiszta, és a hasadék alján egy keskeny, de mély kis tó. D. gondolta, hogy beleiszik, de aztán végül nem tette, nem akarta összedzsuvázni. Eljutottunk egy ránk merőleges másik hasadékba is, oda is leereszkedtünk, ez már a Pál-völgyi-barlang felé mutatott…”

A Pál-völgyi barlangba bárki lejuthat, rendszeresen, óránként indul vezetés. Ehhez nem szükséges különösebb állóképesség és ügyesség, kiépített szakasz bejárásáról van szó. Aki eggyel nehezebb, overállos, kúszós-mászós túrára vágyik, azokat pedig a Mátyás-hegyi barlang várja szeretettel.

A kutatás korábbi naplója elérhető a Barit, a szövetség barlangász szakága honlapján: http://barit.cserkesz.hu/ ha pedig egy rövid klip érdekel arról, hogy mit is jelent egy barlang eltömődése illetve szűk mivolta, keress rá a Nagy-Hideg-lyuk kifejezésre Youtube-on, és tekintsd meg egy 2016-os illetve 2021-es videón ugyanazt a barlangbejáratot a Szent Özséb Barlangkutató Egyesület jóvoltából.

A forrás ezen a linken érhető el.

Cserkész kötődés

A Barit (Barlangi Immanencia Társasága) az MCSSZ barlangász szakága. Elsősorban a Harcsaszájú-barlang, a barlangrendszer egy kevésbé ismert, de még így is több kilométer hosszú szakaszának kutatásában jeleskedett.

Kérlek jelezd számunkra, ha ismersz bármilyen cserkész vonatkozású érdekességet, legendát a helyszínnel kapcsolatosan!

Egyéb leírás, tanácsok, linkek

ÉVIGYÁZAT! A barlangászat nem játék, ismeretlen barlangok kutatása pedig életveszélyes hobbi. Ha vonz ez a világ, csatlakozz az ország számos barlangászegyesületének valamelyikéhez, és ha csak alkalmanként bújnál föld alá, akkor is mindig képesített túra- illetve kutatásvezető álljon a csoport élére! Lezárt barlangokba ne törj be, a barlangi túrák során pedig vigyázz a képződményekre, a kristályok és cseppkövek nem képesek regenerálódni; amit bepiszkolsz vagy letörsz, örökre elpusztul.<a

Túra igazolása

A túra Facebook albumába másold fel az ott készített képet, írd meg az élményeidet. Ezen kívül ne felejtsd el kitölteni az igazoló űrlapot.

Tanácsok a túra után

Amennyiben tanácsod lenne a túrával kapcsolatban, kérlek jelezd a Facebook csoportban, hogy azok is értesüljenek róla, akik még nem jártak arra.

Kérdésed van?

Keresd a Trianon100 munkacsoportot:

Jó munkát! Jó túrázást!

A túracélpont a térképen