Background Image

A délvidéki magyar népirtás emlékműve

A délvidéki magyar népirtás emlékműve

Sajkásvidék, a Tisza jobb partjának áldozataira emlékezünk, a több tízezer ártatlanul legyilkoltra vagy szülőföldjéről elűzöttre, különösen a gyerekekre és idősekre, magyarokra, németekre, szerbekre, zsidókra, akiket 1942 és 1948 között ért utol az emberi gonoszság.

Célpont neve

Délvidéki magyar népirtás emlékműve

Ország: Szerbia

Legközelebbi település: Csúrog falu

GPS koordináta: 45.475988, 20.051305

Célpont leírás

Ez a túracélpont talán a száz közül a legkeményebb dió. Nem csupán azért, mert a magyarság egy különösen keserű tragédiája kötődik hozzá, hanem azért is, mert még most, az események után 76 évvel is sok körülötte a bizonytalanság, a ki nem mondott, ki nem kutatott, felszínre nem hozott részlet. Tiszteletre méltó, ha utazásotok egy óráját történelmünk e komor epizódjának szentelitek – nem épp tipikus szünidei elfoglaltság. Mégis illő, hogy emlékezzünk, meghajtsuk fejünket az elpusztult ártatlanok előtt, és beszéljünk, akár vitatkozzunk mindazokról a fogalmakról és kérdésekről, amely Csúrog, Zsablya és Mozsor története kapcsán tanulság.

Amikor 1944 őszén a német és magyar haderő visszavonult északra illetve nyugatra, a Bácskát és Bánságot birtokba vevő szerb erők, jellemzően irreguláris csapatok, csetnikek, a magyar és német civil lakosság körében leírhatatlan szörnyűségeket követtek el. A csúrogi katolikus templomot lerombolták, a túlélőket pedig évekre lágerekbe hurcolták, ahol újabb ezrek haltak bele az éhezésbe és rossz higiéniai körülményekbe. A kutatók szerint a magyar áldozatok száma a 40–50.000 főt is eléri. A jugoszláv majd későbbi szerb politikai vezetés soha nem segítette a téma kutatását, a morális felelősséget pedig azzal hárította el, hogy az lényegében jogos revans volt „a magyarok” – értsd a magyar honvédség – által 1942 január 12–26. között végrehajtott, eredetileg a gerilla-tevékenységet felgöngyölíteni célzó hadműveletre, mely megtorló akcióvá fajult, s amely során körülbelül 2578 szerb és 1068 zsidó lakos vesztette életét, zömükben tényleg ártatlan, polgári személyek, elsősorban Csúrogon, Zsablyán és Újvidéken. A magyar kormány 1942 január végén, amikor értesült az eseményekről, leállíttatta az akciót és felelősségre vonta a parancsnokokat.

A magyarok és németek ellen irányuló népirtás nem nagyon kereste a 42 januári felelősöket, „kollaboránsokat” a falvakban, a magyar vagy német nemzetiséghez tartozás jobbára elegendő ok volt a halálra. Mindegy, hogy legenda vagy valóban elhangzott-e az a mondat, mely szerint minden szerb áldozatért cserébe 10 magyarnak kell meghalnia – a tény ezt mutatja: a megtorlás körülbelül egy nagyságrenddel haladta meg az elszenvedett sérelmet, mind létszámában, mind a végrehajtás szadisztikus részleteiben, mind pedig időbeli kiterjedésében. A csúrogi, zsablyai és mozsori magyarok kollektív bűnösségéről szóló törvényt végül 2014-ben semmisítette meg Szerbia. Ennyit tehát főbb vonalakban az eseményekről, és most következzék néhány elgondolkodtató kérdés.

Kezdjük talán azzal: Ki a csetnik? A csetnik szerb partizán, gerilla, vagyis nem reguláris csapathoz tartozó harcos. Minden csetnik szerb partizán, de nem minden szerb partizán csetnik. A csetnikek királyhűek voltak, és szerb hegemóniában gondolkodtak, egy határaival Pécset és Szegedet is elérő még nagyobb szerb államban, melyből az idegen elemeket tömeges deportálásokkal teljesen el kell távolítani. A kifejezés az I. világháború előtt született. Pontatlan és széltében használt fogalomként már-már mozgalomnak vagy világnézetnek tűnik: eszerint a csetnik politikai oldalhoz nem kötődik, elsődleges jellemzője, hogy a szerb nemzeti érdeket, a szerb terjeszkedést tartja elsődlegesnek. A 90-es évek délszláv háborújában történtek óta van egy nagyon negatív, félelmetes áthallása a csetnik szónak. A velük rokonszenvező politikai hozzáállás nem ismeri el emberiség ellenes bűntetteiket, hanem bálványozza őket. Híressé vált a fénykép, melyen az ortodoxia két nagy szentje: Szent Miklós és Szent György mellett Jézus, és három a csetnikekkel kapcsolatba hozható személy: Draža Mihailović, Radovan Karadžić és Ratko Mladić fényképe látható. A csetnik zászló fekete, közepén fehér koponya két keresztbe tett lábszárcsonttal, felirata: „A királyért és hazáért, szabadság vagy halál”. Valójában a csetnikek a II. világháború igen ellentmondásos partizánmozgalma voltak, éles ellentétben álltak Tito kommunista partizánjaival. Csúrog térségében 1941 őszén és 1942 januárjában egy csetnik csoport váltotta ki a magyar katonai razziát, de 45-re erejük igencsak meggyengült a horvátokkal, németekkel és a kommunista partizánokkal vívott harcokban. Bár Tito partizánjai szlogenjeik alapján hittek a soknemzetiségű Jugoszláviában, a vérengzéseikben pont úgy viselkedtek, mintha csetnikek lettek volna.

A második téma: Milyen szabályok szerint háborúz(z)unk? Genf és Hága… amikor a kulturált Európa szívében megszületett az első nemzetközi konvenció, 1864-et írtunk. Az akkori diplomaták nyílt és egyenes, szinte a lovagkort idéző háborúkra hoztak szabályokat, ahol a katona élesen elválik a civiltől, az utóbbit természetesen senki sem bánthatja, magántulajdonát alapos indok nélkül elvenni nem lehet. Az ellenfél hadifoglyainak, sérültjeinek ugyanaz az ellátás jár, mint a saját katonáknak. A seregek egyenruhái jól megkülönböztethető módon kell jelöljék, ki hova tartozik. Ezt a nyílt lapokkal játszó, már-már naivitásig őszinte és sportszerű hadikultúrát aztán szép lassan kezdte felváltani valami új. A pazar egyenruhák elvesztették ragyogásukat, lassan földszínűvé és lombszínűvé váltak, hogy a katonát elrejtsék. A tisztek arany vállrojtocskái megrövidültek, majd egészen színüket vesztették, a II. világháborúban már gyakran azt is megtiltották, hogy a katona harctéren tisztelegjen parancsnoka előtt, nehogy egy távolból figyelő ellenséges mesterlövész számára célpontot csináljon tisztjéből. Titkos varrodákban másolatot készítettek az ellenfél egyenruháiról, hogy a kémek és diverzánsok átsurranhassanak a másik oldalra zavart kelteni. Az efféle viselkedésre nem vonatkoznak a nemzetközi hadijog paragrafusai. De akkor ez azt jelenti, hogy bármi megengedett a kémekkel és gerillákkal szemben?

Mint ismeretes, amikor 1941. április 10-én Horvátország kiválásával megszűnt létezni az a Jugoszláv Királyság, melynek elődje a trianoni békediktátumban Magyarország déli vidékeit megkapta, Magyarország már másnap megindította csapatait a Szerbiához került részeinek visszafoglalására. A magyar településeken természetesen itt is virágeső fogadta a honvédséget és a visszatérő magyar világot, de a vegyes lakosságú vagy szerb települések gyakran ellenálltak. Az egyik leghíresebb eset épp Csúrogon esett meg: a bevonuló honvédek elé virágbokrétával a kezében a helyi szerb pópa lánya penderült, és magyar szavakkal köszönve az egység parancsnoka felé közeledett. Amikor már csak néhány lépés távolságra volt, a virágok közül pisztolyt rántott elő, és a tisztre lőtt. Terrorista? Szabadsághős? Milyen jog alapján kell megítélni a lányt és feltételezhető-e, hogy a faluban senki nem tudott a merényletéről? Őket milyen törvény alapján ítéljük meg?

Végül három mártír lelkipásztor emlékét idézzük fel, közösségük mellett való kitartásuk jó példa lehet nem csupán a vezetők, hanem mindenki számára: Gachal (ejtsd: Gacsal) János református lelkész, sőt püspök volt. A délvidéki magyarság zömében katolikus, a kisszámú református falu közül való Torontálvásárhely, egy Újvidéknél is délebbre található színmagyar település. Gachal Jánost még életében a jó pap, jó lelkész példaképének mondták, aki mindenkit ismert, a falu minden gondjával tisztában volt. Már 21 éve volt a templom lelkésze, amikor 1944. november 17-én szerb partizánok elhurcolták. Vélhetően megkínozták, mielőtt megölték, de sem halálának részleteiről, sem nyughelyéről nincs adatunk. Az újvidéki rendház vértanúja az 1914-ben született Kovács Kristóf atya, aki 1944-ben maga kérte a Délvidékre való áthelyezését, kijelentve, hogy vértanú akar lenni Krisztusért. 1944. október 26-án tartóztatták le, és más rabokkal együtt elhajtották. Kristóf atya rabtársainak vigasztalója volt, a nappali menetelések után éjjelente gyóntatott, sokszor olyanoknak szolgáltatva ki a bűnbánat szentségét, akik évtizedek óta nem gyakorolták azt. A rabtartók nem szívesen látták az ő és más paptársai lelkipásztori tevékenységét, a továbbmenetelések alkalmával tudatosan kiemelték őket a tömegből. Kristóf atyát egy rendtársával, P. Kamarás Mihállyal együtt arra kényszerítették, hogy nehéz fegyverrel a kezükben fussanak, miközben vasvesszővel, puskával verték őket. Kristóf atya homloka a vasvessző ütéseitől fölrepedt, nem tudott tovább menni. A katonák teherautóra dobták és Indijja község határában agyonlőtték.

Ugyanezen rendház tagja volt Körösztös Krizosztom ferences is. 1900-ban született. Bácska 1941-es visszacsatolása után a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartományt felkérték, hogy a magyar lakosság lelkipásztori ellátása végett alapítsanak rendházat Újvidéken. A ferencesek megszervezték a hitoktatást és a népmissziókat, de már 1944 őszén szembe kellett nézniük a szerb partizáncsapatok előretörésével, akik ellenségnek tekintették a katolikus egyházat. Körösztös Krizosztom az újvidéki kolostor házfőnöke volt, amerikai missziós szolgálat után és a Don-kanyart is megjárva került ide. Elöljárói a veszély láttán felajánlották neki a hazatérést, de ő hívei mellett akart maradni. A szerb csapatok 1944. október 23-án, Kapisztrán Szent János ünnepén értek Újvidék közelébe, elfoglalták a várost és összegyűjtötték a férfiakat. Krizosztom atya még ekkor is élhetett volna a menekülés lehetőségével, de mivel rendtársainak ezt nem kínálták fel, ezért ő is velük maradt. A szerzeteseket a többi fogollyal együtt barakkokba hajtották, ahol az atyák napokon át gyóntattak és vigasztalták fogolytársaikat. Október 27-én reggel Krizosztom atyát több férfival együtt egy szomszéd barakkba terelték át azzal, hogy még aznap kiszabadulnak. Másnap este zeneszóra verték agyon őket. (szöveg: a Mindszenty Alapítvány honlapjáról)

A forrás ezen a linken érhető el.

Egy hosszabb, a nyugalom megzavarására alkalmas könyv a világhálón, számos tanúvallomással és az egyes településeken végrehajtott vérengzések pontosabb leírásával: A forrás ezen a linken érhető el. És egy könyv – Matuska Márton: Megvert pásztorunk

Cserkész kötődés

Nincs

Kérlek jelezd számunkra, ha ismersz bármilyen cserkész vonatkozású érdekességet, legendát a helyszínnel kapcsolatosan!

Egyéb leírás, tanácsok, linkek

A genocídium részleteinek ismertetésekor gondoljátok át, hogy lesznek-e gyerekek veletek, és a tényeket nem meghamisítva, de mégis csak olyan részletességgel beszéljetek az eseményekről, ahogyan az a javukra szolgál!.<a

Túra igazolása

A túra Facebook albumába másold fel az ott készített képet, írd meg az élményeidet. Ezen kívül ne felejtsd el kitölteni az igazoló űrlapot.

Tanácsok a túra után

Amennyiben tanácsod lenne a túrával kapcsolatban, kérlek jelezd a Facebook csoportban, hogy azok is értesüljenek róla, akik még nem jártak arra.

Keress egy közeli cserkészcsapatot:

ECSET térkép

Kérdésed van?

Keresd a Trianon100 munkacsoportot:

Jó munkát! Jó túrázást!

A túracélpont a térképen

Trianoni Túracélpontok
Határtalan Barátság
Nevelési Módszertan